Hogyan formálja át a Z generáció a rendezvénypiacot?
Évekig csak találgattuk, mikor érkezik el az a pillanat, amikor egy új generáció teljesen átírja a rendezvények játékszabályait. Mostanra világos: ez a pillanat itt van. A Z generáció (1997–2012) már nem a jövő, hanem a jelen aktív formálója: mobilról vesznek jegyet, a programokat TikTokra és Instagramra viszik, és egy mozdulattal döntik el, hogy egy esemény korszerű és vonzó, vagy idejétmúlt és érdektelen. Az amerikai Pew friss adatai szerint az USA-ban a 18–29 évesek 62%-a használja a TikTokot, az Instagram pedig a teljes felnőtt lakosság közel felének platformja – ami jól jelzi, hogy a felfedezés és az „első benyomás” ma már alapvetően közösségi médiás környezetben dől el.
A figyelemidőnél kezdődik minden. A hosszú, passzív, 45–60 perces előadásokkal szemben a Z a feszes ritmust, a rövidebb blokkokat és a folyamatos bevonást preferálja – ezt a tartalomfogyasztás szélesebb trendjei is alátámasztják. Az Ofcom éves médiariportja szerint a 16–24 évesek körében történelmi mélypontra süllyedt a lineáris tévézés elérése, miközben a YouTube és a rövid videós platformok előretörése látványos; vagyis a fogyasztás szerkezete ténylegesen a rövidebb, váltakozó ingersűrűségű formátumok felé tolódik. A rendezvényeken ez lefordítva rövid, egymásra fűzött miniszetteket, közbeékelt élő szavazást, Q&A-t, gyors váltásokat, „nézőből résztvevőt” csináló elemeket jelent. Mobilfirst vagy láthatatlan – nagyjából ilyen egyszerű. Az EU-ban a 16–29 évesek 97%-a naponta netezik, és az online vásárlás mára mainstream: 2024-ben az uniós internethasználók 77%-a vásárolt legalább egy terméket vagy szolgáltatást a neten.
A fizetés világa is átrendeződött: az Európai Számvevőszék szerint 2017 és 2023 között több mint megduplázódott a digitális fizetések értéke a kiskereskedelemben, éves szinten immár €1 billió felett jár, míg a brit adatok alapján 2023-ban a fogyasztók harmada havonta legalább egyszer mobil-tárcával fizetett. Ez rendezvényes nyelvre lefordítva: a jegyvásárlásnak egykattintásosnak (Apple/Google Pay), a beléptetésnek QR-/NFC-alapúnak, a programnak pedig valós időben frissülő, zsebben hordható felületnek kell lennie – különben elvész a konverzió és nő a lemorzsolódás.
A felfedezés útvonala is változik. Az Eventbrite 2025-ös anyaga szerint közel a Z-k harmada kifejezetten TikTokon keres eseményeket, és jelentős részük az érdeklődéseikhez hasonló profilokat követve talál új programokra. Ugyanennek a platformnak egy másik, 2 000 fős nemzetközi felmérése azt mutatja: a 18–35 évesek 95%-át érdekli, hogy az online közösségeikben felfedezett érdeklődésekből offline élmény legyen – a „negyedik terek” (Fourth Spaces) kifejezetten ezt az online-offline hidat jelentik. A tanulság egyértelmű: a közösségi platformok nem csupán reklámhelyek, hanem elsődleges felfedezési csatornák és közösségépítő terek, amelyeknek közvetlen jegyvásárlási és megosztási „leágazásokat” kell adni.
Az élmény kulcsa a bevonás és a „megfoghatóság”. A Bizzabo és a Freeman iparági összesítései szerint a résztvevők döntő többsége a gyakorlati, hands-on formátumokat tekinti a leghatékonyabb tudásátadásnak; a demók, workshopok, „próbáld ki” jellegű állomások erősebb hatással bírnak, mint a frontális előadás. Ugyanitt az is látszik, hogy a legfőbb vonzerő a személyes találkozás a szakértőkkel és az új termékek/megoldások felfedezése – a networking és a „tárgyhoz jutás” konkrét, kézzelfogható élménye. Ez magyarázza, miért működnek a gyors „pitch-battle-ök”, a 15–20 perces blokkra épített programok, a valós idejű szavazások és a platformba integrált kapcsolatépítés.
Értékek nélkül nincs lojalitás. A Deloitte globális Z & millenniál felmérése szerint a Z-k közel kétharmada hajlandó többet fizetni fenntartható termékekért és szolgáltatásokért, és személyes szinten is egyre több környezettudatos döntést hoznak. A rendezvényeknél mindez papírmentes működést, helyi beszállítókat, felelős hulladékkezelést, átlátható karbon- és energiahasználati kommunikációt, illetve az inkluzivitás látható érvényesítését jelenti – nem kampányzajt, hanem auditálható gyakorlatot. Aki ezt hitelesen csinálja, az nemcsak jegyet ad el, hanem közösséget épít. Magyar- és EU-kontekstre fordítva a kép ugyanilyen egyértelmű.
Az EU-ban a fiatalok napi internetezése közel teljes lefedettségű, az online szolgáltatások és vásárlás aránya rekord, miközben a hazai adatforgalom évről évre kétszámjegyű ütemben bővül – vagyis a „minden a telefonon” valós, mérhető infrastrukturális háttérre támaszkodik.Ezzel párhuzamosan a közösségi platformok – főként a rövid videós formátumok – az ifjabb korcsoportokban látványosan kiszorítják a hagyományos tartalomfogyasztást, ami a rendezvényeknél rövidebb, vizuális, „megosztható” pillanatokra optimalizált dramaturgiát követel.
Összességében tehát a Z generáció nem „egy új célcsoport”, hanem a rendezvénypiac új alapértelmezése. A siker kulcsai: mobilra optimalizált jegyvásárlás és élményív; rövidebb, sűrűbb, interaktív tartalom; a közösségi médiába eleve „beépített” megoszthatóság és felfedezhetőség; hiteles, számonkérhető fenntarthatóság; kézzelfogható, hands-on tanulás és platformba ágyazott networking. Ezek nem opcionális extrák, hanem alapkövek. Aki most átáll erre a logikára, az nem csupán eléri a Z-t, hanem vele együtt újraírja a rendezvény definícióját – és tartós versenyelőnyt épít.